Kis visszatekintés: december 4-én a testületi ülést követően, a délután 5 órás kezdés helyett kisebb késéssel tartották meg a szokásos éves közmeghallgatást a kerületben. Mivel a testületit is végigültem, gondoltam, megnézem ezt is, bár kérdést nem tettem fel. Az új kerületvezetés iránti fokozott érdeklődés, valamint a helyi alternatív nyilvánosság megjelenése elősegítette a „közmeg”-nek becézett rendezvény iránti érdeklődést.

A kezdésre szépen meg is telt a házasságkötő terem, voltak, akik állva hallgatták végig az ülést. Nyitásként Karácsony Gergely polgármester köszöntötte a megjelenteket és taktikus lépésként előre próbált válaszolni olyan kérdésekre, amik a leggyakrabban kerültek az asztala elé. Bízva abban, hogy ezek később nem kerülnek szóba, több komoly és kellemetlen témán ment végig, mint pl. a zuglói lakásügyi helyzet, a nyugdíjasok Erzsébet-utalványa, a Városliget helyzete, a kerület pénzügyi helyzete (kommunális adó és a híres kétmilliárdos többlet) vagy az aktuális helyi politikai pozícióeloszlás. Ezek egy részéről éppen aznap tárgyalt a testület, így kvázi örömteli bejelentésekként vagy friss információkként tálalhatta a lakosságnak.

A polgármester taktikájára azonban ki lehetett volna tenni a „NEM NYERT” táblát, ugyanis a szóban feltett kérdések többsége ezeket a témákat ölelték fel. Általánosságban elmondható, hogy az utóbbi évek közmeghallgatásainak kérdései három fő kategóriába illeszthetőek be:

-          a kilátástalan szociális helyzetben lévő zuglóiak kérdései a szociális és lakásügyi helyzetet illetően

-          az állandóan vissza-visszatérő és megoldatlan lakossági kérdések (pl. Zsálya utcai támfal, légifolyosó, Mundo)

-          a különböző politikai szereplők szervezett akciói aktuális helyi politikai kérdésekről

Ez most sem volt másképp. A harmadik kategóriában lévő kérdések aránya viszont most túlságosan magas volt. Arra is volt példa, hogy egy kérdező az öt(!) kérdésére írásban már korábban megkapott válaszokat felolvastatta a polgármesterrel, a kérdésekkel együtt, amik az aktuális testületi „önpénzügyeket” is tárgyalták (erről egyébként már korábban is volt kérdés). Ezzel egyébként a szűk időkeret miatt elvéve másoktól a lehetőséget. Erre még az érintett helyi politikai szereplő több tagja is csak rázta a fejét. Jogosan.

Az első kategória kapcsán elsősorban a lakáskiutalási kérdések merültek fel, illetve egy esetben a méltányosság kérdése is. Az aznapi testületin szóba került az üres önkormányzati lakások helyzete (erről az előző posztban képviselőnk írt is), így a jelenlévő csoportvezető és a polgármester erre hivatkozva válaszoltak. Kilátástalan helyzetben lévőknél azonban érthető módon bármilyen jószándékú és szakmai válasz kevés. Épp ezért kell a bérlakás-építés gondolatával foglalkozni, mivel sajnos sokan vannak sanyarú helyzetben, üres önkormányzati lakás meg kevés van és azok is sokszor igen siralmas állapotban.

Nézzünk egy-két konkrét kérdést!

Több kérdező a lakáskiutalások iránt érdeklődött (mikor kaphat, miért áll, hogy áll az egész úgy általában). Itt az illetékes csoportvezető jelezte, hogy ezek pályázati úton mennek, több kritérium alapján. Kifejtette még, hogy az üresen álló lakásállomány alacsony, többük szanálásra vár, valamint azt is, hogy több kérelem van, mint ahány lakást ki lehetne utalni. Nem túl kellemes válaszok azok számára, akiknek ez az egyik utolsó lehetőségük... Felmerült a közmunka kérdése is. Az egyik résztvevő javasolta, hogy a szanálásra váró üres önkormányzati lakásokat akár velük is fel lehetne újíttatni és ez hasznosabb munka lenne számukra, mint faleveleket szedni.

Fontos téma volt még a gyermekétkezetés kérdése (részben a Mecsek-Hungast Kft., részben pedig az általános szociális helyzet miatt). A polgármester kijelentette, hogy 5 éven belül meg kívánja szüntetni a gyermekéhezést Zuglóban. Ambíciózus cél és minden politikai ellentét ellenére reméljük, hogy sikerül.

A második kategóriában ismét a szokásos kérdések merültek fel, a szokásos válaszokkal. „Megnézzük”, „ismerjük a problémát”, „harc a többi kerülettel”. Nagy eséllyel mind így is van, a problémák meg nagyon is valósak, de valahogy mégis érezhető egyfajta kétoldali meg nem értés lakosság és hivatal között.

Egy-két kérdés-felelet itt is: természetesen nem maradt ki a 4-es metró kontra Thököly úti gyorsvillamos kérdése is. A villamos mellett kiálló mérnök álláspontját az ottani közönség nem díjazta, inkább négyes metró Bosnyák téri meghosszabbítását szeretnék. A probléma itt az mindkét esetben: hol lesz rá pénz? Régóta visszatérő probléma az önkormányzati dologozók és a lakosság között érzett távolság kérdése is. Itt a polgármester javulást ígért a jövőre nézve. Az eddigi tapasztalatok alapján ez valóban egy hosszú folyamat lesz és minden féltől egy dolgot kíván meg, ami általában nincs: türelmet.

A kritikus állapotban lévő Zsálya utcai támfal kérdése ismét napirendre került, de konkrét megnyugtató válasz sajnos nem érkezett. Hasonló volt a légifolyosó esete, ahol Karácsony Gergely kérésére Rozgonyi Zoltán (ha már így kitört a világbéke) magyarázta el, hogy miért nehéz továbblépni (repüléstechnikai okok, a többi érintett kerület ellenállása stb.).

A kerület pénzügyi helyzete sem maradt szó nélkül: a polgármester jelezte, hogy bár volt olyan időpillanat, amikor a Papcsák Ferenc által a kampányban emlegetett két-két és fél milliárd forint szerepelt Zugló könyveiben, de az az aktuális iparűzésiadó-bevétel volt, ami már a beérkezésekor címkézve volt más kifizetésekre... Ettől függetlenül reményét fejezte ki, hogy az évet ki fogja tudni a kerület húzni a hitelkeret igénybevétele nélkül.

Ami viszont sokatmondó, az az, ami kimaradt a közmeghallgatáson. Nagyon sok kérdés érkezett, de idő hiányában és egyéb okokból a szóbeli megválaszolásukra nem került sor. Köztük olyan témaköröket is felölelve, mint társasházak és az önkormányzat közötti viták, játszóterek kérdése, köznevelési kérdések, Főváros és Zugló közötti kérdések. Mind lényeges és fontos témakör, ami Zugló további (fenntartható) fejlődése szempontjából is közérdeklődés tárgya lehet. Rossz nyelvek szerint ezért a közmeghallgatás valójában „közelhallgatás”.

Annyiban igazat kell adnom a kritikusoknak, hogy a jelenlegi évi egy közmeghallgatás semmilyen szinten sem tölti be eredeti célját. Az utóbbi években legalábbis kétségbeesett segélykiáltások és különböző színezetű és hátterű sértett helyi közszereplők akcióinak színhelye volt. Ettől függetlenül nem beszántandó a közmeghallgatás rendszere Zuglóban, hanem szétbontandó: Zugló több városrészből áll, ezeknek sajátos problémái, kérdései vannak, amik egy „nagy közmeghallgatáson” nem biztos, hogy szóba kerülnek, de egy ott helyben megrendezett „kis közmeghallgatáson” már igen. Az időbeli eloszláson is el lehetne gondolkodni. Így biztosítható, hogy a szokásos körök mellett a zuglói lakosok környéki szintű problémái is előtérbe kerüljenek, ezzel csökkentve a lakosság és az önkormányzat közötti távolságot. Más kerületekben már működik ez a rendszer. Miért ne működhetne Zuglóban is?

A képet a Zuglói Média felvételéből vágtuk ki, amelyet a közmeghallgatáson rögzítettek.

Hanák Gábor